11.nap - felvonás kettő

Sziasztok!

Köszönöm hogy követitek a blogomat,napról-napra! Imádlak titeket! A mostani bejegyzés nem biztos,hogy elfogja érni tetszéseteket. Persze igyekszem! Jó olvasgatást..
suck

-          Cinti bátyja..

-          Ha? – kerekedett el a szemem miközben egy padra ültünk le

-          Petrovics Bianka vagyok. Az anyukám 10 éves koromban alkoholmérgezésben meghalt. 1 éve apám italra és dohányra elszórta a pénzt,nem törődött velem ráadásul munkanélküli volt. Nekem kellett helyette dolgoznom,mert apám nem fizette a rezsit se semmit. Helyette a pénzt,elkártyázgatta és mocskos dolgokba fektette be,aminek nem lett nagy jövője. Egy milliós tartozást szabtak ki az „alvilágból való emberek”. Apa ezt nem bírta,így öngyilkos lett.. 1 éve hogy Cintit ismerem..egy dúsgazdag családból származik. Mindene megvan,bármennyire is visszahúzódó. Akit te az előbb megismertél Milán volt,a bátyja. Van egy nagy vállalkozása. Azóta ismerem,amióta egy ajánlatot tett nekem..méghozzá,hogy kifizeti a tartozást és gondoskodik arról,hogy Cintivel nőjek fel,ha leszek a barátnője,és a vállalatánál ledolgozom azt a bizonyos összeget. Nem volt más választásom,ezért belementem. De nem gondoltam a következményeibe bele..mert elakar venni feleségül.

-          Ezt most felkell dolgoznom. Hogy mi? – néztem rá nagy szemekkel

-          Mi nem volt érthető?

-          Az egész. Ez olyan hihetetlen! Én azt hittem te egy nem érző lény vagy – túrtam bele a hajamba

-          Tudod mit?Hagyuk,hülye voltam hogy elmondtam egy ilyen lánynak..

-          Figyelj..tudom hogy hálás vagy Milánnak,de nem mehetsz hozzá,még nagyon fiatal vagy..ráadásul az iskolát sem hagyhatod félbe

-          De nem érted?Nincs se anyám,se apám,se testvérem senkim!Csak Cinti van nekem és Milán. Akit nem szeretek..és nem hagy békén.

-          Szerintem beszélned kellene vele,azért ez így nem helyes – ráztam a fejemet

-          De akkor végleg mehetek az utcára,ezt a tábort is Milán fizette nekem ki.

-          Nem fogsz,ugyanis te mondtad,hogy Cintivel nagyon jóban vagytok. Csak utasítsd vissza nyugodtan.

-          De egyedül nem fog menni..

-          Akkor megyek veled!- mondtam

-          Tudod nem is vagy olyan mint amilyennek gondoltalak – hümmögött

-          Nos,mit mondjak?Az emberek kellemesen csalódnak bennem – majd széttártam a karomat. Ölelésre kész voltam amikor..

-          De most sem vagyunk barátok – fordított nekem hátat – Azért kösz. – intett egyet

Abban a pillanatban Lora sétált hozzám

-          Na mi volt Bibircsókkal? – ugrált izgatottan én pedig a mogorva arcomat vettem elő és csak annyit duruzsoltam hogy „hálátlan banya” – aki ismer az kellemesen csalódik..vagy mégsem?! Közben visszatértünk a szállásunkra,mert a hangosbemondóba Gabi bácsi arról dumált,hogy akik a „frendz” táborból jöttek,azok pakoljanak össze fele,mert egy óra múlva indulunk

-          Íj,mennyi az idő? – rágtam a szám szélét

-          Három – mondta Flóra – Na és beszéltél már Danival?

-          Nem igaz..tényleg!Majd a buszon.. – azzal egy kupac ruhát a bőröndömbe dobtam,és próbáltam összecipzárolni,ami nem volt túl sikeres,mert szépen odacsíptem az ujjamat! J   Gondoltuk hogy kimegyünk még utoljára széjjel nézünk egy félóráig a partnál. Így is lett. Mikor visszajöttünk Beni egy könnycseppet morzsolgatott arcán..

-          Jaj lányok!Úgy fogtok hiányozni – ütögette meg „Pocak” vállát majd Zohánét és a többiekét..

-          Nekünk is nyuszi – nevetett fel Balázs,ekkor Beni átváltott állatmódba és letámadta.

-          Azért majd telepatikusan beszéljünk – kezdett bele Flórián – Tedd a kezed a Tv-re!

-          Ne aggódjatok,még apuval lezsírozom hogy ti is eljöjjetek a mi táborunkba is – mosolyodott el Lora

-          Az jó lesz Loreál – hangsúlyozta a gúnynevet Dani

-          Magdolnám! – játszotta a vénasszony szerepet Beni

-          Rúzsa Magdi – „lol”-zott Szili míg Feri és Flórián egy Rúzsa dalt kezdtek dalolni..

-          Olyan gonoszak vagytok – dünnyögött Flóra – Nem tehetek róla,hogy ilyen gáz a második nevem. Amúgy meg Beni neked is tudom ám a titkod

-          Milyen titokról beszélsz? – hagyta abba a nevetést

-          Háát…biztos okokból tudom,hogy neked is van egy harmadik neved – kuncogott

-          Na öcsi erről elfelejtettél beszámolni – simította végig arcát Feri

-          Méghozzá ha jól tudom.. Tóth Miklós Benedek – mondta jó hangosan

-          Berényii – vágta rá Szili – A KFT én vagyok! – Beni erre elvörösödött fejét elfordította,hogy ne lássuk,de Flóra odament hozzá és hirtelen egy puszit dobott a fiú arcára. Mikink még jobban bevörösödött,ezért fejének a búbját láttuk már csak.

-          Nem hittem volna hogy megélem ezt a napot – tette ölébe kezeit Flórián mire én kérdőn néztem rá – Miklós és Magdi anyus összejön – fintorgott

Viviék bár nem jöttek velünk,mégis olyan lett volna,mintha köztünk lennének. Feri is kicsit szomorú volt hogy barátnője nem volt mellette. Bár mostanság egész jól megvannak,jó azt nem mondtam hogy nem szoktak veszekedni,de az minden kapcsolatban van.

-          Mi lett Biával? – lépett oda hozzánk Beni

-          Beszélgettünk..jó hosszú ideig – magyaráztam

-          Akkor mostmár barátok vagytok? – húzta fel a szemöldökét

-          Háát..én még nem mondanám hogy barátok vagyunk,inkább csak ismerősök!

-          Tudjátok nagyon nem szeretek búcsúzkodni – szipogott Flóra

-          Ne aggódj,Pocakkal még összehozlak – nevetett fel Flóri

-          Dani beszélhetnénk? – kérdeztem a fiútól erre ő tovább beszélgetett,ha jól tudom Amy Lee-ről hogy „ő jó csaj”. Szóval úgy állunk hogy Amy kontra Léna egy gól neki.. minek áldotta meg az Isten jó hanggal.. Úgy hogy a beszélgetést elhalasztottuk. Gondoltam,majd amikor mindenki elvonul indulás előtt,mivel nekem már csak felkell kapnom a táskát. Így mikor elment a tömeg,megfogtam Dani kezét..

-          Van egy perced?- majd abban a pillanatban megszólalt a nyomorult telefonja.

-          Bocsi,később. – intett a kezével én meg már csak azért is visszaintettem hogy engem egy kézrándulással ne intézzen el!! Aztán már nem érdekelt..kész,nem akar velem beszélni és pont. Állóhelyzetből hirtelen futni kezdtem,ugyanis a busz már nem sokára itt van,ezért elmentem Lorához,meg persze felvenni a táskámat. Megjöttek a buszok. Búcsúzás következett. A fiúk egy vállveregetéssel,és ilyen „csá” kifejezésekkel felugrottak a buszra.

-          Léna!! – sikította valaki..Bianka és Cinti volt az. Lemaradtam egy kicsit,közben Flórát előre küldtem hogy foglaljon helyet.

-          Tessék? – néztem rájuk kérdőn

-          Remélem még találkozunk – mondta Cinti

-          Ja én is – bólogatott Bia

-          Veletek meg mi van?

-          Beszéltünk Milánnal,és mindenbe belement. – mosolyogtak mint a tejbe tök

-          Annak örülök. – öleltem át őket – De kérdezhetek én valamit?

-          Mond.

-          Daninak milyen árat kellett fizetni a macimért?

-          A gitárját. Amit most vissza is adok neked..add majd oda neki.

-          Jó,úgy lesz – vettem át a tokot

-          Amúgy,nagyon szerethet ha a legértékesebb holmiját eladta.. – mire nem tudtam lemosni az arcomról azt a nagy mosolyt. A busz már csak rám várt. Ugyanott ültünk ahol múltkor. Csak annyi újítás hogy Flórián és Dani ült mögöttünk.

-          Egy kis meglepi – raktam az ölébe

-          Ezt meg honnan szerványoltad? – vette ki füléből a fülhallgatót

-          Loptam – dicsekedtem – Mindent köszi,sokat segítettél.

-          Van mit – nevetett fel.

Majd előrefordultam és néztem kifele az ablakon. Szokásos módon olvasgattam,meg pihentem. Szokásos módon szobatársam bealudt,kajával a szájában. Próbáltam felébreszteni,hogy „maradványok vannak a szádban amit lekellene nyelned” – de ez túlzottan nem hatotta meg,ha nem kelt fel..Dani hátraült Benihez mivel ő egyedült ült. Én pedig leültem Flórián mellé.

-          Léna kérdezhetek valamit? – fordult felém Flóri

-          Nem,de úgyis megkérdezed.

-          Te és Dani tényleg csókolóztatok? – körülöttünk a levegő megfagyott

-          Hát..izé..-

-          Ja  – lépett oda hozzánk Dani

-          De én nem téged kérdeztelek öcsi – mondta Flórián

-          Jó akkor máshogyan kérdezem..jelentett a számodra valami az a csók? – kócolta össze szőkés-barna haját Dániel

-          Nézd,én pontosan ezt akartam veled megbeszélni.-

-          Nem jelentett számára semmit – fejezte be a mondatot a fiú

-          Én nem mondtam ilyet – ráztam meg a fejemet

-          Ha számított volna,akkor nem keresnél kifogásokat. Flóriánnak nem szerettél volna csalódást okozni – dugta zsebre a kezét

-          Nézd,Flórián csak egy-

-          Barát akire nem barátként tekintesz. Nem veszed észre hogy Flórián is szeret? – mondta

-          Először is ne vágj a szavamba,mert különben lecsaplak! Másodszor pedig neked nem jelentett semmit az a bizonyos csók. Az volt az első alkalmam!

-          Vitéz,veled mi van?Megvesztél? – nézett rá Flórián

-          Mondok én nektek valamit. Nem érdekel egyikőtök se – álltam fel,majd felszabadult egy hely. A hátralévő időben a fiúk a hajamat birizgálták és papír galacsinokat dobáltak mindenkire..néha  komolyan azt gondolom,hogy én vagyok az egyetlen érett közülük.

Mikor leszálltunk a buszról. Legelső dolgom,Flóra felébresztése volt,majd csak utána Vadóc. Olyan nagyot nőtt ezalatt a három nap alatt! Aztán már csak arra emlékszem,hogy beleugrottam az ágyamba és minden elsötétült,ugyanis elaludtam..