1.nap

Bejegyzés címe: Kiképzés a táborban, első nap

Pötyögte: Léna

Korán reggel olyan öt óra táján már felkeltem, egyszerűen nem bírtam elaludni amiből az lett hogy a földön keltem fel.. isteni. Bekaptam egy kis rágcsát, és a csörömpölésemre már az ősök is felkeltek.. szuper..

-          Léna, te máris fenn vagy? – hüledezett édesanyám J

-          Sajnos.. – válaszoltam

-          Akkor megyünk öltözködünk mi is,mert elég sok idő mire leérünk a táborba – számolgatta apa az órákat svájci óráján,amit este elfelejtett levenni

-          Miért? Hol van az a hely? – siránkoztam

-          Lenn a Balatonnál – szólt közbe anyu

Én csak álltam pár percig előttük, néztem ahogyan kávéjukat megisszák, aztán úgy döntöttem fel megyek a szobámba. Abban a pillanatban The Pretty Reckless szám indult el,valaki híííív!

-          Igen,tessék – szóltam a telefonba

-          Én vagyok az hugii – ordított valaki a fülembe, és eszembe se jutott megnézni hogy ki hív,csak hirtelen felkaptam a készüléket.

-          Jó hallani a hangod, mi újság veled? – érdeklődtem

-          ÁÁh, sunyiban telefonálok, mert a kolivezető kiakadna ha megtudná hogy hívlak.

-          Értem – válaszoltam majd egy óriásit sóhajtottam

-          Mi van veled cukorborsó? – ordított újra a másik fülembe, mert időközben átvettem a telefont a másik fülemhez

-          Anyuék valami tragikus táborba írattak be 3 hétre, míg ők Egyiptomba lesznek. – feleltem kicsit sopánkodva

-          Tipikus szülők, hidd el engem se sajnáltak hogy kolis lettem, sőt kifejezetten örülnek .. – folytatta

-          Dehogyis! Nap mint nap rólad áradoznak, hogy vajon „ van-e mit ennie a nővérednek?” vagy „remélem minden rendben van vele” és „példát vehetnél a nővéredről,ő már kolis” és ehhez hasonlókat mondanak..

-          Na, mindegy de neked százszor jobb lehet abba a táborba menned mint nyári szünetedet is a suliban tölteni, a nyelvvizsgák meg egyéb dolgok miatt. – mondta

-          De annyira félek! – üvöltöttem

-          Mitől? Attól, hogy nem lesznek barátaid, vagy nem lesz kivel dumálni? – kérdezte

Pár percig azon gondolkoztam, hogy vajon belelát-e az agyamba, és vajon olyan vagyok mint egy nyitott könyv ?! majd beleszóltam a telefonba.

-          Igazad van. Nem tudom mitől tartok, nagy vesztenivalóm úgy sincs – ismertem be

-          Figyu, lassan teszem lefele, mert mindjárt ébresztenek. Sok sikert a táborral kapcsolatban, hidd el hogy nem olyan vészes amilyennek te beállítod. – biztatott

-          Köszi – motyogtam tördelve az ujjacskáimat

-          Akkor, szia

-          Szia – tettem volna le a telefont mikor beleszólt hangosan:

-          És ha bármi baj van, hívj – azzal megszakadt

Boldogan ugráltam le a lépcsőn, már amennyire boldognak is tűnhettem.

-          Indulhatunk?- kérdeztem. Ráadásul a kérdéstől még én is megijedtem

-          Persze, hozd le a táskádat – mondta apu

Egy óra alatt lenn voltunk a Balcsinál. Elég nagy volt a forgalom, főleg hogy későn indultunk el mivel akkor 7 óra múlt már, pár perccel.. Anyutól és aputól érzékeny búcsút vettem, szívemre kötötték, hogy hívjam őket bármikor, és hogy majd ők is hívnak. Ezt már kicsit cikisnek tartottam, de persze rábólintottam. Egy nagy fatábla állt előttem mire a „Friends” tábornév  volt írva. Nagy levegőt vettem és lepergett előttem az egész életem és megfordult az is a fejemben hogy lehet nem élem túl és valami túlélő táborba vagy még jobb! Jurassic parkba írattak a szülők be!( meg sunyiban eszembe jutott a Camp Rock címe film amit imádtam,mikor még 11 éves voltam,most már inkább hányingert kapok ha meghallom a nevét is..)  Persze egy kicsit magányosnak éreztem magamat, főleg hogy velem egyidős (!!) lányok párban császkáltak össze- vissza én pedig ez idő alatt gondolkoztam, tehát ez volt az előnye, hogy nem volt mellettem senki, volt még egy szakasz hogy motyogtam is valamit, mint például elpróbáltam a bemutatkozást meg mindent, ami megfordult abba a pöttöm agyamba. Aztán kétségbeesetten néztem a recepciót ahol a kulcsokat adják ki a szobához. Végül odataláltam. (Az előbbi két csajt követve) ahogy megláttam az „irodát”   a sor végére álltam és kivártam a soromat, mikor végre beszélhettem volna a recepcióssal, egy anyuka elém állt, és elkezdett áradozni arról, hogy „figyeljenek oda a kisfiára” meg minden. Én pedig türelmetlenül álltam, és fel voltam háborodva hogy én kivárom a soromat ő meg mint egy vadászrepülőgép besuhan elém, és 10 percet magyaráz szegény recepciósnak, aki már a baseball sapiját fogta, és állítgatott rajta, mert hol a szemébe csúszott – hol nem. Plusz mínusz rossz embernek produkálja magát. Ekkor segítségemre jött valaki, az égiek küldték!

-          Asszonyom, kérem mennyen, arrébb mert nem csak a maga fia szeretne a táborban részt venni, nézzen, csak hátra mennyi gyerek szeretne még MA lepakolni a házában, ráadásul még a sorát sem várja ki! – szólt közbe egy ismeretlen férfi, gondolom, a táborban dolgozhat..

Biccentettem egyet, jelezve hogy köszönöm, lehet már egy ideje hallgatja ő is ugyanazt mint mi.

-          Következő! Üdvözöllek a táborban, remélem jól fogod érezni magad.. – próbálta nyomni a recepciós ezt a sablon szöveget

-          Jó reggelt! – próbáltam hivatalosnak tűnni

-          Na, ha még jó is lenne! – majd sóhajtott egy nagyot

-          Szóval akkor egy nevet kérnék.

-          Lukács Léna – mondtam

-          Á, meg is vagy. A te házad lesz a 102-es – nyújtotta felém a kulcsot.

-          Jut eszembe! Gondolom legelőször vagy táborban, a táblák segítenek, ha viszont nem megy gyere vissza és eligazítunk, meg persze itt egy térkép. A ház szélére egy mókus lesz vésve,így könnyebben megtudod jegyezni,a házszámot. Úgy látom biztos,hogy lesz még neked is szobatársad. Egy vagy két fő!

-          De ugye lányok?

-          Persze! Úgy vannak beosztva, hogy van egy lány sor és mögöttük a fiú sor és ez így megy tovább..

-          Nagyon szépen köszönöm az útbaigazítást. Viszlát! – köszöntem el. Annyit láttam már csak hogy a recepciós int egyet, én pedig a nagy camping kellős közepén állok és a mókus szállót kell megtalálnom.  miért pont mókus ?!.. ááh. A térképet bedobtam a táskámba, gondoltam van nekem szám, megtudom kérdezni is, nem vagyok én szellemileg gyenge. De a táblák segítségével odataláltam, mivel minden olyan érthetően volt leírva hogy még a hülye is tudta. Útközben pedig azon gondolkoztam, hogy vajon a fickó honnan gondolta hogy még most járok először táborban?Lehet puszta véletlen, de lehet nem. Lehet csak anyám keze volt az egészben . Mindegy. Ott álltam a 102-es ház előtt, szép kis csinos faház melynek a sarkába egy mókuci volt bevésve. Bekopogtam az ajtón, gondoltam illetlenség lenne anélkül és kinyitottam a menő kulcsom segítségével az ajtót.

-          Sziasztok – kiabáltam. Sehol,senki biztos körülnézett ő is , mivel egy ágy volt csak elfoglalva a három közül. Lepakoltam, kicsit megkönnyebbültem és pár pillanatig néztem ,aztán eszembe jutott anyu, akit egyből felhívtam persze mondta hogy : zárjam be az ajtót, ha elmegyek nehogy valaki ellopja a cuccaimat.  Én pedig a telefonbeszélgetés alatt csak annyit mondtam: „aha” „oké” „igen” „persze” ..  Ledobtam a táskámat és idegesen túrtam bele, hogy hova tehettem az én túlélő eszközömet( remélem nem vette ki anyu) , nem mást, mint a macimat. Oltári gagyi lehetek, de így szoktam meg, nélküle nem megy az elalvás. Megöleltem vagy 4szer és gyorsan eldugtam a nagy párnám alá, amit az ágyon találtam, biztos ami biztos. Kipakolásztam, persze csak szépen sorjában, élére hajtva a ruhákat, aztán szerencsére még könyvet is raktam be, ha unatkoznák esténként. Majd mikor már rögzítettem a ház alaprajzát, úgy döntöttem felfedezésre indulok (pont akkor volt naplemente) így tehát elindultam a házból, telefont zsebre vágtam. Aztán hirtelen látom, hogy tábortűz ég, és körülötte egy pár emberrel. Egyik fiúnak a kezében gitár, és egy csajszi éppen énekelt valami nagyon klassz, Green Day dalt. A többiek pedig zajonganak, mindenki dúdolgat valamit, egyesek veszekedtek, mások virslit és zsíros kenyeret készítettek a tűz fölött. Gondoltam én is közéjük szegődöm.

-          Sziasztok! – mondtam elég hangosan és egy kis időt csak álltam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra (tökre úgy nézhettem ki, mint akinek szájára fagyott a mosoly, vagy mint egy rossz osztályképen, pfuj.)

-          Óh, még egy partra szegődött hal – mondta a gitáros fiú majd intett, hogy üljek le a farönk végére. Nekem pedig nem kellett kétszer mondani, odafurikáztam. Egy pár percig nézelődtem ki mit csinál, amikor valaki hirtelen megszakította a csendet.

-          Nos, akkor mivel még nem nagyon ismerjük egymást,játszhatnánk valamit – csapta össze pengetős kezeit a fiú

-          Mit? – szólt közbe egy hang

-          Mondjuk,olyat, hogy mindenki elmondja,miért jött ebbe a táborba. – mondta a gitáros fiú

Persze mindenki beleegyezett ebbe,és mivel én az utolsók között voltam így, volt időm gondolkodni,de közben zajlottak az események.

-          Akkor, mondjuk kezdem én. – szólalt meg – Bencsik Flórián vagyok és azért jöttem a táborba, mert sajt – mondta, mire mindenki felnevetett én pedig nem értettem a viccet. Egy magas fiúról volt szó,aki meglepő módon de barnás-szőkés-feketés haja volt (festett) barna szemei és bokalánca is volt(!!)– Viccet félretéve talán azért, mert jó itt lenni,nem először vagyok itt - folytatta

-          Na,háj én vagyok a Beni – szólalt meg a mellette ülő fiú. – De hívjatok csak 1.Benedek pápának. Abból az okból jöttem ide,hogy kikészítsek embereket a hülyeségemmel – pislogott nagyokat, mire ösztönösen kacagni kezdtünk (már pár fiú a farönkről is lecsúszott annyira nevetett)

-          Pálinkás Szép Jó Estét mindenkinek, én Szilárd vagyok,”Szilinek” becéznek én meg csak hobbiból vagyok itt.

-          Szilikon – röhögött fel Beni,mire Szili megveregette a hátát.

-          Ne gúnyolódj Benedek! Ő Sziszi hercegnő – röfögött fel szabály szerűen Flórián

-          Hali!Feri vagyok, és barátkozni jöttem - mondta

-          ÓÓh,még itt elpirulok, legyünk B.F.F.-ek,oké? – kérdezte gúnyosan Szili

-          Kinyílt a csipánk Szilárd?Üdv a nagyok között – mondta Flóri

-          Haladjunk már! – szólt közbe egy lány, pont ő következett – Vivi vagyok, és azért vagyok itt a táborban mert otthon amúgy halálra unnám a fejem, és állítólag idén nyáron a Green Day a táborunkba fog jönni – mondta lelkesen

-          Persze..nem inkább az IDIOTSIDE? – gúnyolódott Beni

-          Fogadjunk, hogy ők fognak jönni – mondta Vivi

-          Miben? – kérdezte Beni

-          Mondjuk,ha tényleg ők jönnek akkor egy hétig a szolgád leszek

-          És ha te nyered meg?-kérdezte

-          Akkor pucéran körbefutod egyszer a tábort – mondta

-          Áll az alku – vágta rá a fiú gondolkodás nélkül. Közben a sor haladt tovább

-          Orsi vagyok,és nagyon szeretem a természetet,meg az állatokat – mondta

-          Flórián a kezébe vette a gitárt és elkezdte énekelni,hogy „Az én kedvesem egy olyan lány,akit farkasok neveltek..” – még Orsi is kiröhögte magát

-          Sziasztok Liza a nevem, és imádok táborozni,már voltam különböző helyeken,úgyhogy most ez következett. – mondta

-          Én jövök? – nézett kérdőn a Liza mellett ülő lány

-          Ja. – mondta kulturáltan Flórián

-          Csilla vagyok,és azért vagyok itt mert az egyik barátom ajánlotta a tábort – közölte

-          Helló!  – köhögtem egyet és nem akart szó kijönni a számon

-          Hogyhogy pont ebbe a táborba sodródtál?- kérdezte Flórián

-          Hát,izé..bármennyire is ciki de a szüleim keze van az egészben – fogtam bele

-          Hogyhogy? – kerekedett el a szeme Beninek

-          Hát úgy, hogy a szüleim ilyen utazós család,most per pillanat nagyon messze Egyiptomban vannak,engem meg gondolom nem volt hová rakni és kijelentették azelőtti nap, mielőtt indultak, hogy beírattak ebbe a táborba .. –vágtam rá

-          Ismerős.. – mondta az egyik fiú akinek még nem tudtam a nevét

-          True story.. – bólintott elismerően Beni

Majd a mellettem ülő lány felemelkedett közülünk és belekezdett:

-          Flóra vagyok, a táborvezető lánya, valamikor itt töltöm a nyarat, tavaly viszont lebetegedtem azért nem voltam itt . –mondta – Amúgy egy lányt keresek aki a szobatársam, a 102-es szobában lakik!

-          Én vagyok az – mondtam

-          Hűha!Megtaláltalak!Ipiapacs!! – mondta Flóra,aki tök cukin játszotta el J

Majd már csak az a titokzatos fiú maradt.

-          Hé, öcsi te vagy! – szólította fel a fiút aki még mindig karcolt valamit a fába

-          Ideadnád a gitárom? – kérdezte Flóriántól

-          Ja, kössz – bólintott majd a gitárját hangolgatta. A nevét nem tudtam meg L

A felnőttek már szóltak,sőt Gabi bácsi (Flóra apukája) is odajött hozzánk és közölte hogy húzhatnánk aludni, persze páran megvacsiztunk,mert Csilla isteni finom zsíros kenyeret csinált,hagymával,paradicsommal.. hmm kell ennél több?Flórával meg tök jókat beszélgettünk!

-          Nem megyünk aludni? 3 doboz energiaital után nem hogy pörögnék,hanem még álmosabb vagyok,úgy érzem magam mint valami rossz Algopyrin reklámban – majd intett, hogy valaki gitározzon, ameddig kivonul

-          De én még nem vagyok álmos, te kuruzslóó! – üvöltötte be Feri és ezek után mindenki kiabálta be, hogy „én se egyenlőre ” majd arra lettem figyelmes ,hogy Flóra elment Wc-re (2 l coca-colát ivott meg wáó) hogy a helyére leül valaki.

-          Szia, Anonymus lány. – mondta gúnyosan a fiú aki nálam volt anonymus

-          Hali gitármájsztró – üdvözöltem – Szóval? Tudsz is rajta játszani,vagy csak dísznek van? – mutattam rá a gitárjára

-          Hahaha nagyon vicces vagy! Először áruld el a neved, mivel nem mondtad a játékban és majd utána gitározok neked – magyarázta

-          De a játék szabályban nem volt benne, hogy a nevemet is közzé kell tennem. Amúgy meg egy kezdő ne akarjon nekem gitározni! – nyilvánítottam ki a véleményemet

-          Csak nem? – kérdezte tőlem – Amúgy Dani vagyok – válaszolta még előttem

-          De-de tudok én is gitározni, meg zongorázni is. Léna a nevem – húztam ki magam majd kikaptam a kezéből és a 67-es út c. zenébe kezdtem bele „Csillagok, csillagok mondjátok el nekem, merre jár, hol lehet, most a kedvesem” refrént mindenki énekelte velem együtt,és megenyhültek ettől a daltól. Mikor abbahagytam tapsoltak, hogy még egyet, de végül odaadtam a gitárt a gazdájának és mondtam, hogy majd én éneklek, ő pedig gitározzon. Közkívánatra ment úgy, hogy a Green Day – 21 guns volt a top szám, az mindenkinek tetszett. Vivinek kifejezetten tetszett, azt mondta énekelhetnénk legközelebb együtt. A fiúk éjfél után rendeltek egy pizzát és a  kiszállító fiút leültették a farönkre (nagyon megvolt szeppenve látszott, hogy nem tudja mi következik most)

-          Szóval mi is a neved? És mi célból jöttél a táborba? – kérdezte hülye hangon Flórián a pizza futártól, aki amúgy koreai volt (Beni, mikor meglátta ráüvöltött, hogy ott jön Psy)

-          Én lenni kici kínai mond utánam – ismételte Szili

-          De én nem vagyok kínai! – mondta dühösen

-          Lassan a testel Jackie Chan – szólt közbe Feri mire mindenkiből kitört a nevetőgörcs

-          Ne zaklassátok már szegényt! – üvöltötte le a fejüket Liza

-          De nem is szegény!Ők a világ leggazdagabb országai közé tartoznak – mondta Beni

-          Héé,fiúk!Erről eszembe jut egy vicc! – mondta Feri

-          Hogy hívják a kínai sztriptíz-táncosnőt?

-          Nem tudjuk – szólt közbe Flóra aki aktívan részt vett a csevegésben velem ellentétben

-          Fél Csecse Kinn Csüng – ordította be a választ Dani és szórakoztak ezen jókat

-          Nézzétek nekem mennem kell, a többi vendég is vár rám – mondta az órájára ütögetve

-          Ha most elmész, akkor megkell ígérned, hogy elénekled velem a Gangnam style – t legközelebb – veregette meg a hátát Szili a futárnak, a fiúnak pedig nem volt más választása

-          Én most megyek aludni, már éjfél múlt. Holnap találkozunk. Jó éjt gyerekek! Sziasztok! – mondtam hangosan. Egy pár lány, a fiúk intettek, beleértve Danit, aki éppen Ferivel beszélgetett, egyedül Flórián mondta, hogy „szép álmokat, holnap találkozunk” útközben Flóra a hátamra ugrott azzal, hogy ő fél egyedül hazamenni. Én pedig az ájulás szélén voltam, és nem Flóra 57 kilójától, hanem mert nem csak ő ijedt meg! Fogat mostunk utána és alig, hogy az ötödik bárányt számolgattam már mélyen aludtam.