9.nap

Bejegyzés címe: Kirándulás

Írta: Léna

 A reggelünk érdekes módon csendes volt,de valahogy egész éjjel nem tudtam elaludni,talán ettől a melegtől van.. Miután éppen a hajamat fogtam fel,a hangosbemondó megszólalt,Gábor táborvezetőnk volt,aki kijelentette,hogy mindenki úgy készüljön,hogy egy három napos kirándulásra megyünk. Csak úgy fogtam a fejemet.. belepakoltam a rózsaszín bőröndömbe,majdnem mindent,kivéve amit nem. Flóra nézett egy nagyot,hogy mit akarok én annyi cuccal,érdekes neki elfért egy válltáskában.. majd mikor tényleg nem volt hiányérzetem,belebújtunk a papucsainkba és elindultunk a recepció felé,mivel ott volt a gyülekező. Már messziről észrevettem a fiú bandát,akik nagyon örültek ennek a kiruccanásnak,ők csak egy hátizsákot hoztak,én meg rózsaszín bőröndömmel flangáltam,egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam L

-          Halihó emberek – mondtam

-          Te aztán feltankoltál. Mit tartogatsz abba a bőröndbe? – kérdezte Dani

-          Ahhoz neked semmi közöd. – vontam meg a vállamat,figyelmet sem vetve rá

-          Ajajaj..belegondoltam! – képzelte el Beni

-          Rossz az aki rosszra gondol-

-          De hülye aki nem – vágták rá a többiek

-          Ti most nem kajára gondoltatok? – nézett kérdőn Benedek

-          De,öregem pont arra – forgatta szemeit Flórián

Flóra csendben fülelt,amíg apukája oda nem jött hozzánk

-          Szervusztok – mondta

-          Csókolooom – üvöltöttük egyszerre

-          Kérlek titeket,hogy viselkedjetek jól és ne tűnjetek szem elől,de a legfontosabb hogy legyen nálatok mindig telefon.

-          Hova megyünk apu? – kérdezte izgatottan Flóra

-          Gondoltuk,hogy megnéznék Tihanynál a Babamúzeumot,tapolcai tavas barlangot,és még sok mást. – azzal összekócolta lánya haját

Ekkor megérkezett a várva várt buszunk,emeletessel mentünk. ( 4 busszal mentünk) Flórával egyből felsiettünk a második szintre és mivel leghátul nem fértünk el,mivel Daniék ültek. (Beni mikor kinyílt az ajtó azt üvöltötte,hogy „ this is SPARTA” és azzal a lendülettel lökött mindenkit félre,persze az ő módszerét Szili és Feri is folytatta..) Szerencsére én ültem ablak felőli székre (yeaahh) A fiúk szokásukhoz híven nem bírták ki csendben az utat,és a croissant-os papírt kidurrantották,meg Flórián kinyitotta az ablakot és kiüvöltötte hogy „ Vigyázat fogyatékosoknak fenntartott busz” mire egy idős nénike megállt és az kiabálta vissza,hogy „Huligánok!” – erre a mondatra tényleg mindenki elkezdett nevetni,még a felnőttek is akik jöttek velünk. Aztán egyszer csak Rita néni (felügyelő felnőtt) feltett hozzánk egy kérdést:

-          Gyerekek! Énekeljetek valamit, a buszsofőrnek – mondta,erre Benedekünk felállt és egyszerűen csak kiengedte magából:

-          WHO LET THE DOGS OUT?WUFWUFWUF – adott ki kutya hangokat mire már a mellette ülő Flórián Lady Gagát utánozta hogy „gágágágá-á-á” Dani azt dúdolgatta,hogy „á-á-á-fa-ló-á-á-á-fa-ló-juh mire Feri pedig a Nyan-cat-re kezdett rá,úgy hogy négy ok,miért vigyek magammal fülhallgatót. Időközben Vadócra gondoltam,hogy remélem túléli ezt a három napot a recepciós fiúval (mivel megkértem rá hogy vigyázzon rá). A mellettem ülő Flóra éppen keresztrejtvényt fejtett és egész úton nem is szólt hozzám,amiből az lett hogy elővettem a könyvemet és olvasni is volt időm. Mivel a Friends tábor Keszthelyen van,először Tapolcára mentünk,viszonylag hamar megérkeztünk..

-          Akkor fiatalok,sorakozzatok kettesével odalent hogy tudjunk titeket megszámolni – utasított Rita néni miközben Feri és Szili leghátul voltak és elkezdtek a kezükkel össze-vissza csapkodni.

-          Ti meg mit csináltok? – nézett kérdőn az egyik felügyelő

-          Tereljük a nyájat – mondták mire a fiú bandából kitört a nevetés,de még én is olyan jót nevettem ezen J A következő pillanatban már egy fiatal lány állt előttünk.

-          Sziasztok. Szabina vagyok az idegenvezetőtök. – mosolyogott mindenkire a lány. Szép hosszú vörös haj,ami olyan egyenes volt mint a vasúti sín. Gyönyörű mosoly,virág mintás topánka és szoknya,vadítóan jól nézett ki..

-          Beni vagyok neked csak Bébi – vette le napszemüvegét a fiú és fehér fogsorával villantott Szabina felé,mire a lány csak elment mellette,Beni pedig azt a megjegyzést tette hozzá hogy „Nők..”  

-          A csónakokba három fő fér el,és kérünk benneteket hogy ne tegyetek kárt semmiben,szemetet nem szabad eldobálni,oké? – üvöltötte hangosan Szabina körülbelül 80 - 90 főnek így leírva is sok..Majd én Flórához akartam fordulni,amikor..

-          Szia Léna,majd találkozunk,mentem Daniékkal– mondta,mire én vállat vontam az egésznek,és úgy elkapott a hév,hogy olyat mondtam amit nem akartam.

-          Tudod mit Flóra? Menny csak Danival,velem ne is foglalkozz úgy látom jól megvagytok,elegem van belőled is meg mindenki másból is,menny vele de akkor itt befejeztük,én többet szóba sem állok veled,látom mindenki fontosabb nálam. – erre a monológomra persze az egész bagázs odafordult felénk és kérdőn szegeződtek rám a szempárok,de legalább már nem nyomta semmi a szívemet,kimondtam,kész punktum. Otthagytam őket. Aztán már meg voltak a csapatok,Vivi Orsival és Lizával,Feri Szilivel és Benivel míg Flóra Danival és Flóriánnal volt. Én sértődötten álltam ott,úgy néztem mindenkire mint egy rossz bulldog..

-          Szia,nem gond ha veled mennénk? – ütögette meg a vállamat egy fiú aki mögött a haverja állt.

-          Sziasztok,nem – bólintottam egyet azzal beültem a csónakba

-          Joci vagyok ő itt pedig a haverom Csabi – mondta és mikor jobban megnéztem mind a két fiút,Csabin megakadt a szemem,ugyanis őt már ismerem,Tropa Csabi a Lexa baráti köréből.

-          Nem te vagy Léna? – nézett rám Csabi

-          De,te pedig Lexa köreiből – tettem az ölembe a kezem

-          Ja,de már szakítottunk.. – vont vállat az egésznek

-          Mert ti együtt jártatok?!

-          Igen..már mióta – forgatta szemeit

-          Mióta? – csodálkoztam

-          Már legalább két hónapja.

-          Sajnálom..

-          Mit?

-          Hát hogy szakítottatok.

-          Csak úgy mondtad mint ha egy temetésen ülnénk – nevetett fel

-          Sikerült már azóta megtanulnod magas sarkúban járnod?

-          Nem,de majd egyszer.

-          Jó csak mert engem is megtaníthatnál – mosolyodtam el

-          Hahó én is itt vagyok – integetett Joci

-          Üsd má’ le magadat majom.. – jegyezte meg Csabi

A két fiú között megdermedt a levegő.

-          Nehogy már itt kezdjetek el bunyózni,lány is van veletek – vakartam meg kínosan a fejemet

-          Ezt még lerendezzük Tropa – vágta rá Joci

-          Fiúk inkább evezzetek – utasítottam,ezután végre kiértünk és elbúcsúztam tőlük,mert már majdnem egymásnak estek. Flóra állt meg előttem kisírt szemekkel.

-          Léna beszélhetnénk? – kérdezte tőlem

-          Mond..

-          Először megkell ígérned hogy nem mondod el senkinek.

-          Igen – raktam a szívemre a kezemet. Direkt messzebb sétáltunk hogy senki ne hallja.

-          Nézd,tudom hogy mérges vagy rám,de tudnod kell valamiről. Mégpedig arról,hogy mi Danival nem azért járunk mert szeretjük egymást

-          Hanem akkor csak hobbiból? – nevette fel

-          Nem. Tudod amikor kerestetek mindenhol aznap Flóriánnal,Dani előbb talált meg. Leült mellém,és azt mondta hogy mondjam el mi bánt,persze én rögtön elsírtam magamat és elmondtam neki,hogy szerelmes vagyok Benibe de ő nem tudja viszonozni. Erre ő azt mondta neked,hogy miért nem tesszük őt féltékennyé,és azt kürtöltük széjjel mindenkinek,hogy mi járunk,még neked is.

-          Tessék? – emeltem fel a fejemet – De Dani miért ment bele ebbe az egészbe?

-          Azért mert ő is szeret egy lányt,és sok fiú veszi körbe,de szégyenlős ahhoz hogy elmondja neki mit érez iránta,gondolta féltékennyé teszi. – mondta egy szuszra

-          Ki az a lány? – lábadt könnybe a szemem

-          Nem mondhatom el,megígértem neki  - gördült végig egy könnycsepp az arcán,és sminkje teljesen elmosódott

-          Ne sírj – öleltem meg – Ne haragudj,hogy megbántottalak – tört ki belőlem a sírás

-          Te se haragudj,hogy nem foglalkoztam veled,bárcsak elmondhatnám neked a lány nevét – szipogott – De ne mondd el senkinek az előbbieket!

-          De tudod,Beni szerintem féltékeny Danira – mondtam,mire Lora rögtön megrázta a fejét és azt mondta:

-          Másodszor utasított vissza  - mire én teljesen leblokkoltam – Gondoltam ma rákérdezek megint,de ugyanazt mondta,és hogy nem illünk össze. Amint ezt meghallottam nagy lendületet vettem magamon és odamentem a fiú bandához.

Hali Léna hol voltál? – kérdezte Beni mire én