2.nap

Bejegyzés címe: Éhen kolbászok

Karcolta: Léna

Miután elszenderültünk már pontban 6órakkor a hangosbemondóból üvöltött valami nagyon gagyi zene,amitől nem csak, hogy mindenki felébred, hanem a falra is mászott,körülbelül 10 percen keresztül húzták ezzel az agyunkat, aztán aki figyelmet sem akart venni rá mint például Flóra (a szobatársam) 2 perccel azután ő is feladta és a párnáját ütötte-verte .(Persze én is ideges voltam mivel még mikor suli időszak volt, akkor is anyu már 6órakkor felébresztett de hogy, még nyáron sincs nyugta az embernek !! ) Én addig elkészültem. A mnyúzik után bemondták azt is, hogy mindenkit várnak reggelizni az ebédlőben és hogy az udvaron gyülekezünk. Bevártam Flórát (persze nem csak azért, mert annyira,megakartam várni,hanem azért, mert csak ő tudja, hogy hol van az udvar)

-          ÁÁ már elegem van a második nap ebből az egészből, a kakas is inkább a háztetőről kukorékolja, hogy „ Idióta, vagy ha felkeltél!” és röhög rajtunk, annyira unom már. – mérgelődött Flóra

-          Hidd, el Flóra én sem örülök ennek az egésznek, valahogy most már tényleg úgy érzem magamat, mint valami katonai kiképző táborban. – mondtam nevetve mire ő is elmosolyodott

-          Jaj, még az kéne!Mint a filmekben, mikor a tornagyakorlatokat csinálják! – röhögött magán

Időközben odaértünk a menza udvarára ahol a gyerekek és felnőttek elvegyültek egymás között és az ebédlő ajtaja bevolt zárva. A fiúk intettek, mi pedig odamentünk.

-          Pálinkás Szép Jó Reggelt! – mondták egyszerre

-          Sziasztok – köszöntünk vissza – Itt meg mi folyik?

-          Látjátok a tábor vezetőt?Ő fogja tartani a torna gyakorlatokat – mondta Flórián

-          EZ NEM IGAZ! – mondtuk egyszerre Flórával és elkapott a nevetőgörcs. Én már majdnem összeestem a nevetéstől és örömkönnyeimet letörölve kérdeztem meg a fiúktól, hogy nem-e segítenének felállni a fűből.

-          Szép Jó Reggelt mindenkinek!Hogy aludtatok? – kérdezte Gabi bácsi akire fittyet se hánytak

-          Nekem a reggelben az tetszett a legjobban mikor a minimax tv csatornáról szólt a zene az olyan menő volt!- ordította Beni.

Majd már csak arra lettünk figyelmesek, hogy Vivi,Liza és Orsi mérgesen közelednek felénk, majd a fiúkhoz fordultak

-          Most mondjátok el nekem, hogy ti voltatok azok, akik a bejárati ajtó felé egy vödör szörpöt és alsógatyát, meg büdös zoknit rakott? – kérdezte feldúltan Vivi és látszott az arcán, hogy most valakit meg fog ütni.(amúgy ők hárman szobatársak) – Ráborult valakire az a vödör szemét!! - mondta

A fiúk csak nevettek,már azt hittem, hogy Flórián meg fog fulladni mivel nem kapott levegőt annyira röhögött, Beniről ne is beszéljünk..

-          Szerintetek ez vicces? – kérdezte felvont szemöldökkel Liza majd rálépett erőből Beni lábára

-          Na és mondjátok ki volt az a szerencsés, aki először ment ki az ajtón? – kíváncsiskodott Dani, aki szintén a földről tápászkodott felfele

-          Olyan gyerekesek vagytok, most mi jövünk és visszavágunk nektek! – szólalt meg Orsi, aki idegesen csavarta a haját,amiből folyt a ragadós málna ízű szörp ebből is gondolom, hogy ő volt az a szerencsés.

-          Ti? Visszavágtok? – nézett merengve Feri

-          Berezeltetek, cuncimókusok? – kérdezte Vivi, aki elhúzta a száját

-          Ez még viccnek is rossz! – szólt közbe Flórián

-          Akkor, a csapatok úgy néznek ki, hogy Flórián,Beni,Dani,Feri,Szilárd  és Én,Liza,Orsi,Léna, Flóra, és  Csilla – mondta Vivi (Csillát nem találtuk, de őt is bevették a játékba)

Először nem esett le, hogy mi van aztán egyszerre összenéztünk Flórával.

-          MI VAN?- ordította Flóra

-          Nézzétek én az ilyesminek nem vagyok nagy híve,én leszek a bíró – mondtam

-          Az úgy nem éér! – mondta Beni

-          Légyszi! – nézett rám és Flórára a három lány majd feladtam

-          Én részemről rendben.. – sóhajtottam

-          Akkor, bárhol – bármikor számíthattok a visszavágóra – mondta határozottan Vivi

-          Nekem 8 – húzta meg a vállát Flórián.

Eközben csináltuk a gyakorlatokat, a fiúk élvezték mikor hajlítás volt, mindenkinek az ülepét lesték, és ekkor Dani direkt kiadott egy „állfing” hangot, ráadásul mögöttem volt és mindenki rám nézett. A fiúknak ennyi kellett és már sírtak. Dani pedig kétszeresen kapja majd vissza!

-          Fúj. Mi ez a büdös? – fintorgott Dani – Léna te voltál az aki khm.. gázt eresztett? – kérdezte tőlem

-          Hahaha nagyon vicces, te meg inkább zárd össze a szádat mert olyan, mint egy pöcegödör! – vágtam rá.

-          Csak utánad! – kontrázott a fiúk meg csak néztek minket

-          De hát ismered a mondást lányoké az elsőbbség – vigyorogtam

Dani elvörösödött és elfordította a fejét, Flórián meg megütögette a vállam hogy ez egész jó volt. Erre persze Feri elkezdte énekelni a „Barbie girl” című számot és Beni két labdát tömött a felsőjébe úgynevezett „műmelleket” csinált magának és fogdostatta Danival aki kiszedte és fejbe kólintotta vele. Majd időközben        Csilla is felbukkant szobatársával.

-          Sziasztok! – köszöntek egyszerre

-          Sziasztok – mondtam

-          Debi  vagyok –mondta a lány

-          Léna – válaszoltam. Majd jól elvoltunk. Bementünk az ebédlőbe mivel már korgott a hasunk,legalábbis az enyém igen J A koszt se volt valami ínycsiklandozó finomság, főleg hogy a fánk locsogott a zsírban és akkor gondolkoztam el, hogy mennyire hiányzik anyu főztje. Persze a többiek megették, én se fintorogtam sokáig, kettőből egyet leküzdöttem lekvárral. Egy asztalnál ültünk a csajokkal, és beszélgettünk, mire Vivi sietett oda hozzánk szobatársaival.

-          Eljött az idő!- mondta

-          Mivan? – nézett fel Flóra teli szájjal

-          Először nyeld le – utasította Vivi. Miközben Flóra nyelt, cigányútra ment és megkellett ütögetni a hátát.

-          Arról beszélek,hogy ma este belopózunk a szobájukba a fiúknak. – jelentette ki a hadvezér

-          Hogyan? Ha alszanak nem igen megyünk sokra! – mondtam

-          Ezért kell egy elterelő hadművelet!

-          Na, most már tényleg egy katonai kiképző táborban vagyunk! – köpködte ránk a fánkdarabokat Flóra.

-          Ezzel most azt akarod mondani, hogy elszeretnéd vonni a figyelmüket, és mi kellünk hozzá? – kérdeztem egy szuszra

-          Háát..AHA! – szólalt meg Vivi – Te ki vagy? – mutatott Debire

-          Szia, Debi vagyok! – mondta megszeppenve, mire a Vivi csak intett egyet a kezével

-          Akkor téged is beveszünk a csapatba, de először adjátok meg a telefonszámotokat, majd csörgök, ha beindulunk. – tervezett előre láthatólag

-          De akkoris! 5 fiút négy lány hogy foglaljon le? – kérdeztem

-          Mittomén’ kérd meg őket hogy mennyetek le a tóra, vagy bánom is én csak foglaljátok le őket! – azzal mind a három lány elment az asztalunktól, a fiúk még mindig nevettek valamin, én meg azon törtem a fejem, hogy mint fogok nekik füllenteni..

Majd besötétedett és este fél hét táján megszólalt a telefonom, felvettem és mindent lezsíroztunk. Én, Flóra, Csilla és Debi elindultunk a fiúk szobájához, mikor odaértünk nagy ricsaj hallatszott mindenfelől. Flóra tudta,hogy hol lakik Flórián,Dani,és Beni. Csilla pedig azt tudta, hogy Szili, Feri (és szobatársuk is volt még egy Márk) hol lakik. Ketté váltunk, én mentem Flórival az első brigádhoz a másik fele meg a maradékhoz. Becsengettünk és bekopogtunk az ajtón.

-          Halihóó emberek! – üvöltötte Beni aki ajtót nyitott nekünk – Hogyan tévedtetek ide?

-          Kellene egy kis segítség tőletek – mondta Flóra

-          Éppen pókerozunk – vágta rá Dani

-          Milyen segítség? – nézett rám Flórián

-          Annyi lenne, hogy a kedvenc medálomat elhagytam és olyan nagy ez a tábor – sóhajtottam

-          Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Dani

-          Nem egyértelmű? – csóválta a fejét Flóra

-          Most akkor keressük meg azt a bizsu medált, ráadásul majdnem 7órakkor, a kártyázás helyett? Pedig pont most kezd izgalmas lenni, vetkőzőset játszunk – mondta Beni – Beszálltok?

-          Te idióta! Az nem csak egy bizsu, az elhunyt apukám fényképe van benne a nyakláncban – üvöltöttem – Olyan nagy tapló vagy!

Mikor kiléptem az ajtón már csak annyit hallottam, hogy Flóra azt mondja a fiúknak, hogy „Mennyetek a francba!” Kirohantam és elkezdtem sírni, mert tényleg igaz volt a sztori, amit mondtam. Apu kiskoromban meghalt, úgy 5-6 éves lehettem. Anyu ezután újraházasodott, és talált maga mellé egy férfit, aki apám helyett apám. Tényleg nagyon szeretem. Ami meg a medált illeti, rajtam volt, még amikor az udvaron tornázgattunk, és nem rég vettem jómagam is észre, hogy nincs meg. Mikor elfáradtam, leültem a Balaton partjára, levettem a papucsom és a vízbe raktam a lábam – hol pedig nem. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki mellém ül, és simogat. Flóra volt az.

-          Olyan bunkók! Nézd, én tényleg nagyon sajnálom, részvétem! - mondta

-          Köszi, de nem történt semmi igazán, a fiúk ilyenek én pedig forrófejű vagyok, mint mindig – magyaráztam

-          Ez, hülyeség! Akkor is nem lehetnek ilyen parasztok! – nevettünk fel egyszerre

Őszintén szólva, akkor éreztem azt, hogy valaki végre foglalkozik velem, és most tudtam átérezni, hogy milyen az amikor „LB” –d van.

-          Lora – mondtam

-          Hmm? – nézett fel rám

-          Lora lesz a neved – mosolyogtam

-          Lora? Ez állati! Lora és Léna-. – írta bele egy pálcával a homokba (már amennyit látott)

Aztán mikor álltunk volna felfele a három fiú, ott állt előttünk szuszogva. Fogtam magam egy nagy levegőt vettem és elakartam menni mellettük, mikor valaki megfogta a karom.

-          Léna, én tényleg nagyon sajnálom – szólalt meg Beni aki szinte szorította a karom

-          Semmi gond, mehettek vissza pókerozni vagy bánom is én mit csinálni – mondtam hidegen

-          Baromira sajnálom, nem akartam, tudom, hogy tapló, bunkó, egy hülye vagyok, de megtudnál nekem bocsátani? – nézett rám olyan szép csillogó szemekkel, hogy azt hittem még sírni is fog, de tartotta magát, hisz fiú..

-          Azért jöttünk, hogy segítsünk megkeresni a medált. – mondta Dani mosolyogva, én pedig elfordítottam a fejemet olyan szigorú nézéssel

-          Hol hagyhattad el? Emlékszel rá? – kérdezte Flórián

-          Az udvaron ahol tornáztunk – motyogtam

Odamentünk mind az öten és kerestük a nyakláncot, már legalább egy fél órája kereshettük, mikor Dani megszólalt kezében a nyaklánccal

-          Ez az? – kérdezte

Odarohantam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Ő pedig elfordította a fejét, hogy ne lássuk a vörös arcát, nagyon cuki volt J Amúgy az a mondás tényleg nagyon igaz,hogy a fiúk akkor a legédesebbek, mikor nincsenek ott a haverjai

-          Köszi – szólaltam meg

-          Hűha, ha tudom, hogy egy puszi jár érte én találtam volna meg leghamarabb – húzta az orrát Beni

-          Ne aggódj, nem haragszom, de biztos nem ugrottam volna bele az öledbe, max megveregettem volna a hátad – vágtam rá gúnyosan

Flórián pedig csak állt és állt, kicsit elbambult.

-          Minden oké Flóri? – kérdeztem

-          Aha.. – fordította el a fejét a fiú

A történtek után elbúcsúztunk egymástól, és mentünk vissza a szobánkba, én pedig el is felejtkeztem arról, hogy Viviék belopóztak a fiúk szobájába. Odakaptam a fejemhez és elővettem a telefonom.

-          Vivi! Én vagyok az Léna, vörös riadó, a fiúk mennek vissza a szobába!!

-          Nyugi, már egy 10 perccel ezelőtt végeztünk, kösz hogy lefoglaltátok mind a két bandát. – mondta elismerően

-          Csilla és Debi is ott van veletek? – kérdeztem

-          Aham. – válaszolta

-          Nincs több kérdésem, jó éjt. – aztán letettem

Kicsit később az ősök is telefonáltak, hogy szuper az idő Egyiptomban,forróság van, és holnap más helyekre is mennek majd. Legalább ők is kikapcsolódnak. De mentem volna én is velük megnézni a piramisokat, francba..