11.nap

Félig van kész,holnap még befejezem az egész részt :D

Enjoy~~

Bejegyzés címe: Viszlát Holiday!!

Jegyezte: Léna

Egész este,csak kattogott az agyam. „Te jó ég! Most ezt csak álmodom vagy ez a valóság?csípjetek meg” és ezalatt az idő alatt, elhatároztam hogy beszélnem kell erről Danival..nem hagyhatom annyiban. A reggelem a szokásos módon történt..mosakodás, fésülködés és egy negyedóra után kiválasztottam a ruhámat is,amit szájhúzogatósan vettem fel,mivel a többi a mosógépben végezte. Egy laza fehér póló, amin irkafirka van és egy kék rövidnadrág megfűszerezve egy fekete színű tornacipővel és ásztálávisztá. Ezek után Lorával elmentünk a teniszpályához és egy órácskát játszottunk. Mentségemre szóljon,elég bénák voltunk. Én még csuklószorítót is vettem fel,hogy menőbbnek tűnjek de az csak a látszat volt. Miután jól kifáradtunk,amit ledolgoztunk kalóriát egy boci csokival vissza dolgoztuk. A reggeli edzés zárása képen szobatársammal,elkocogtunk a tábor „bejárati kapujáig” ahol érdekes eseményeknek lehettünk részesei. Ugyanis Bianka egyes egyedül állt a kapuban egy fiúval.

-          Nem érted meg hogy nem akarok tőled semmit? – üvöltözött a fiúval

-          Ne rikácsolj már..azt mondtad szeretsz! Te is tudod hogy még nem vagyunk kvittek. Akár akarod akár nem,tőlem nem tudsz menekülni – szívott egy slukkot a fiú

-          Hagy már békén!Menj a francba! – azzal megfordult a lány,a fiú pedig erősen megszorította a csuklóját és visszahúzta magához.

-          Nekem te ne fordíts hátat,oké? – járt el a fickó keze

Ezt mi sem néztük jó szemmel,ezért odamentünk hozzájuk.

-          Itt meg mi történt,csak nem elveszett a seprűd? – szemtelenkedett Flóra (mondjuk ezen még én is elmosolyodtam)

-          Te mit képzelsz magadról?Szállj le,Biankáról – mondtam. Közelebbről is megnéztem a hapsit. Tulajdonképpen egy 25-30 év között férfiról volt szó. Fekete napszemüveg volt rajta és hozzátartozó öltöny (tök rémisztőő) Barna haj és az előző megszólalásaiból igazi nőcsábász lehet,sőt biztos hogy az..

-          Ők meg kik? – nézett ki a napszemüveg mögül

-          Nem ismerem őket – folytatta Bianka. Mi az hogy nem ismer?! Segíteni akarunk és ez a hála L ezt nem vártam volna tőle..

-          Igazad van,senkik akik segíteni jöttek neked – vágtam rá

-          A fületeken ültök?Húzzátok már el a csíkot.Négyszemközt akarunk beszélgetni – utasított a pasi

-          Te csak ne dirigáljál,hanem menny innen- (ezt Bianka mondta)

-          Vagy szólunk a táborvezetőnek – folytatta Flóra

-          Azt mondjátok lányok hogy segíteni jöttetek az én Biankámon? Akkor most azonnal perkáljatok nekem egy milliót vagy gyertek velem helyette – vette le a szemüveget

-          Pardon? – illetődött meg Flóra

-          Már miért kellene? – kérdeztem

-          Milán,el ne merészeld mondani- csitította Bia

-          Ez a fura fazon meg ki? – csapódtak oda hozzánk a fiúk

-          Nem hagy minket békén – mondtam

-          Figyelj,nem érdekel hogy te milyen gentleman vagy,de máshol húzd a lányok agyát,ne itt. Szóval,megoldhatjuk ezt nyugodtan de férfiasan is – közölt vele Flórián. Végre egy talpraesett fiú J „”egy földre szállt angyal!!””

-          Még beszélünk..Bianka – fordított nekünk hátat ezek szerint Milán

-          Köszi Flóri. Kész segítség vagy te nekünk – öleltük át a fiút Flórával

Bia elment mellettünk,gondoltam utána megyek.

-          Hé. Egy valamit nem értek..ki ez a Milán?Honnan ismered?

-          Nem a te dolgod,van neked mivel foglalkozni – mondta

-          Lehet,de most inkább öntsd ki a szíved.. láttam rajtad hogy megijedtél.

-          Cinti bátyja..

-          Ha? – kerekedett el a szemem miközben egy padra ültünk le