12.nap

-          Bejegyzés címe: Diáknap

-          Írta: Léna

Olyan kellemesen és felhőtlenül álmodoztam,végre valahára amikor valaki kopogtatott az ajtón. Flórát megdobtam egy párnával,hogy mennyen és nézze meg ki az,mire dünnyögve kiszállt az ágyból és kinyitotta az ajtót. Viviék voltak azok.

-          Hasatokra süt a Nap. – mondta

-          Dehogy süt,hagyá’ mááár – vakarta meg a hasát

Vivinek ennyi kellett és ő szó nélkül,bejött a házba a kék függönyt kihúzta,és a fény csak úgy vakított.

-          Vivi – adtam ki olyan hangokat mint amikor a macska mérges (krhh)

-          De most ilyen „diáknap” szerűség van az ebédlő udvaránál. – szólt közbe Lizi

-          Egy csomó mindent lehet csinálni – magyarázta Orsi

-          Szóval gyertek mert különben itt hagyunk benneteket – egyenesedett ki Vivi

-          Nem érdekel – húztam magamra a takarót

-          Akkor is jönni fogsz Luki – húzogatta a takarót rólam valaki közülük

-          De nem akarok..

-          Légyszi – nézett rám nagy-nagy szemekkel a négy grácia

-          Dee… - kezdtem bele – jó..

-          Akkor kinn megvárunk titeket. – azzal kimentek a házból egy jó negyedóra múlva olyan félnyolc környékén voltunk fenn a „pályán”. Semmi kedvem nem volt menni,de ha már itt vagyok álljak a dolgokhoz pozitívan. Úgy hogy a többiekkel elindultunk körülnézni. Kipróbáltuk az íjászkodást. Mire a fiúk is odacsapódtak hozzánk,a fele nem köszönt de mindegy..

-          Na ezt ki kell próbálnom – fogott meg egy íjat Beni

-          Tetted le a kezedből – üvöltött rá Vivi

-          Miért? – nézett kérdőn

-          Agyilag a kettőt se érted el,hülye vagy te? Még rálősz valamelyikünkre – mondta

-          Hát én pedig csak akkor lövök ha a tömegbe lőhetek – vihogott

-          Tedd le szé-pen – szótagolta a szavakat Vivi

-          Leszel a céltáblám? – mire mindenki elnevette magát

Miután ez meg volt,megláttam egy festőállványt. Közelebb mentem és egy fiú volt ott..

-          Szia. Ha szeretnél valamit rajzolni,próbáld ki. Van festék is – állt fel a székből egy velem egyidős fiú

-          Szia. Oké,megpróbálnám ha lehet – és leültem egy székre. Tök vagány volt,mivel úgy néztem ki,mint egy igazi festő. Most már csak azt nem tudtam,hogy mit rajzoljak..

-          Ihless meg Flóra – nevettem fel

-          Legyek a modelled? – hagyta abba a ropi rágcsálást

-          Én leszek  modelled,mint a Gagyi mami 3.-ban – csuklott el a hangja a nevetéstől Flóriánnak

-          Nem kell,már tudom kit fogok – csaptam össze tenyereimet azzal mindenkit eltessékeltem a művészi zónámból,mert majd csak akkor láthatják ha én mondom. Nem sokkal később már ott ugráltak hogy had lássák.

-          Kész vagy már? – pattogott Szili (?!)

-          Utolsó simításokat végzem – legyintettem a kezemmel – ÉÉÉs kész

-          Na,hagy kukkeroljam már meg – nézett fel a földről Flórián. Mindenki körém gyűlt én feszengve vártam a hozzászólásokat,de csak a jóízű nevetés hangját hallottam  Meg akkor gondoltam azt hogy gáz lett a képem,amikor Szili éppen Ice Tea-t kortyolgatott és amint meglátta a képet, amit a szájában tartogatott teát Lizire köpte rá..

-          Te ez meg mi? – kapkodott a levegő után Feri akire barátnője borult rá

-          Neked az ereidben művészi vér folyik – kacagott Flórián és ez a beszólás Beninek is tetszett ugyanis hevesen bólogatott.

-          Ennyire rossz lett? – törölgettem a kezemről a festéket

-          Léna,óvodás koromban rajzoltam pálcikaembereket – hagyta abba a nevetést Vivi

-          De ő nyolc általánosban végig azt használt – kapta el megint az  a bizonyos „öt perc” a fiúkat

Flóra felé fordultam,hátha ő megnyugtat de amint odafordultam éppen a rajzomat fényképezte le..

-          Na akkor ez megy fészre – vigyorgott mire én megvontam a vállamat..legalább nevetnek egy jót. Tudniillik hogy anyut és magamat rajzoltam le..

-          Ki ő? – kérdezte Dani és egy lépéssel közelebb jött hozzám úgy hogy térde a hátamhoz ért.

-          Az anyukám – magyaráztam miközben az ecsettel próbáltam neki körülírni hogy néz ki,mire ő odahajolt közel hozzám és  fülembe súgta azt hogy :

-          A szeme a tiéd!

                                                   /illusztráció/

Fogtam felálltam és már csak azért is bemutattam neki. Imádom a művészeteket és rajzolok egy elhamarkodott művet erre most azt kapom,hogy a „szeme a tiéd” dünnyögtem magamnak vagy két sort,aztán meglestem a művemet úgy mintha egy látogató lennék,és bizony engem is elkapott a nevetés,mert tényleg nagyon gáz lett.

Továbbiakban még karaoke-ztunk és darcoztunk amiben Danit legyőztem,Szilit háromszor is. Este felé pedig,ha hiszitek ha nem Beni és Feri voltak a Dj-ék és állandóan ezt hajtogatták,hogy „ Itt van Benedek,hoz nektek rappat,míg a Ferike a jó öreg Dupsteppet „ – egyszóval hangulat az megvolt. Amennyire nem volt kedvem menni,nem is telhetett volna jobban a napom. Elértük azt a pontot is,hogy ebédre pizzát ettünk!Hejhóó! Sőt még kis vonatra is felülhettünk ami kivitt minket a táboron kívül. Persze,első dolgunk az volt hogy a legközelebbi szupermarketet kirámoljuk… Ott álltam egy játékgépnél. Szerintem ilyet mindenki látott,plüssállatok voltak bedobálva a szerkezetbe és egy kis daruval ki kell emelni a játékot. Na,éppen akkor egy fiú szedte ki a plüsst lánynak én pedig ámulattal néztem végig,hogy milyen aranyosak. Ijedten fordultam hátra,ugyanis valaki megfogta a vállamat

-          Mennyivel működik? – túrt bele a zsebébe Dani

-          100-as – mondtam majd előkapott egy 100 forintost és bedobta

-          Melyiket szeretnéd? – kérdezte

-          Azt a macit ott – magyaráztam

-          Te meg vagy áldva ezekkel a macikkal – forgatta szemit

-          Nem jó!Egy kicsit jobbra – ugráltam az izgalomtól

-          Nem olyan könnyű mint azt te hiszed – fogta a kart

-          Ne magyarázz,hanem nézd – üvöltöttem le a fejét mire ő csak fejével biccentett

Majd a plüss visszaesett a kupacba,aztán újra bedobott egy százast de az is kárba veszett,és ezután már az ötödik százast dobta be mert még akkor sem volt meg a játék

-          Elmegyek Wc-re mindjárt jövök. Ne pazarold erre a pénzt,nem kell nekem – fordultam el és indultam a Wc felé. Mikor végeztem éppen hogy kijöttem a női mosdóból Dani állt előttem és kezembe dobta a macit

-          Tessék – indult a kijárat felé

-          Várj meg – ordítottam utána – Hányadik próbálkozásra sikerült?

-          Tizedik – mondta halkan

-          Micsoda?

-          Jól hallottad..remélem azért örülsz neki..

-          Újra csak ismételni tudom magam..köszönöm – és egy csóknyomot hagytam az arcán

Persze elég váratlanul érte..ahhoz képest hogy azt mondtam nem érdekel.

Késő este tértünk vissza a szállásainkra. De még akkor is volt úgy hogy sokan átjárogattak egymáshoz. Mi Flórával a Tv-t néztük és beszélgettünk arról,hogy állítása szerint nincs egy jó pasi se a táborban..