11.nap - felvonás kettő

Sziasztok!

Köszönöm hogy követitek a blogomat,napról-napra! Imádlak titeket! A mostani bejegyzés nem biztos,hogy elfogja érni tetszéseteket. Persze igyekszem! Jó olvasgatást..
suck

-          Cinti bátyja..

-          Ha? – kerekedett el a szemem miközben egy padra ültünk le

-          Petrovics Bianka vagyok. Az anyukám 10 éves koromban alkoholmérgezésben meghalt. 1 éve apám italra és dohányra elszórta a pénzt,nem törődött velem ráadásul munkanélküli volt. Nekem kellett helyette dolgoznom,mert apám nem fizette a rezsit se semmit. Helyette a pénzt,elkártyázgatta és mocskos dolgokba fektette be,aminek nem lett nagy jövője. Egy milliós tartozást szabtak ki az „alvilágból való emberek”. Apa ezt nem bírta,így öngyilkos lett.. 1 éve hogy Cintit ismerem..egy dúsgazdag családból származik. Mindene megvan,bármennyire is visszahúzódó. Akit te az előbb megismertél Milán volt,a bátyja. Van egy nagy vállalkozása. Azóta ismerem,amióta egy ajánlatot tett nekem..méghozzá,hogy kifizeti a tartozást és gondoskodik arról,hogy Cintivel nőjek fel,ha leszek a barátnője,és a vállalatánál ledolgozom azt a bizonyos összeget. Nem volt más választásom,ezért belementem. De nem gondoltam a következményeibe bele..mert elakar venni feleségül.

-          Ezt most felkell dolgoznom. Hogy mi? – néztem rá nagy szemekkel

-          Mi nem volt érthető?

-          Az egész. Ez olyan hihetetlen! Én azt hittem te egy nem érző lény vagy – túrtam bele a hajamba

-          Tudod mit?Hagyuk,hülye voltam hogy elmondtam egy ilyen lánynak..

-          Figyelj..tudom hogy hálás vagy Milánnak,de nem mehetsz hozzá,még nagyon fiatal vagy..ráadásul az iskolát sem hagyhatod félbe

-          De nem érted?Nincs se anyám,se apám,se testvérem senkim!Csak Cinti van nekem és Milán. Akit nem szeretek..és nem hagy békén.

-          Szerintem beszélned kellene vele,azért ez így nem helyes – ráztam a fejemet

-          De akkor végleg mehetek az utcára,ezt a tábort is Milán fizette nekem ki.

-          Nem fogsz,ugyanis te mondtad,hogy Cintivel nagyon jóban vagytok. Csak utasítsd vissza nyugodtan.

-          De egyedül nem fog menni..

-          Akkor megyek veled!- mondtam

-          Tudod nem is vagy olyan mint amilyennek gondoltalak – hümmögött

-          Nos,mit mondjak?Az emberek kellemesen csalódnak bennem – majd széttártam a karomat. Ölelésre kész voltam amikor..

-          De most sem vagyunk barátok – fordított nekem hátat – Azért kösz. – intett egyet

Abban a pillanatban Lora sétált hozzám

-          Na mi volt Bibircsókkal? – ugrált izgatottan én pedig a mogorva arcomat vettem elő és csak annyit duruzsoltam hogy „hálátlan banya” – aki ismer az kellemesen csalódik..vagy mégsem?! Közben visszatértünk a szállásunkra,mert a hangosbemondóba Gabi bácsi arról dumált,hogy akik a „frendz” táborból jöttek,azok pakoljanak össze fele,mert egy óra múlva indulunk

-          Íj,mennyi az idő? – rágtam a szám szélét

-          Három – mondta Flóra – Na és beszéltél már Danival?

-          Nem igaz..tényleg!Majd a buszon.. – azzal egy kupac ruhát a bőröndömbe dobtam,és próbáltam összecipzárolni,ami nem volt túl sikeres,mert szépen odacsíptem az ujjamat! J   Gondoltuk hogy kimegyünk még utoljára széjjel nézünk egy félóráig a partnál. Így is lett. Mikor visszajöttünk Beni egy könnycseppet morzsolgatott arcán..

-          Jaj lányok!Úgy fogtok hiányozni – ütögette meg „Pocak” vállát majd Zohánét és a többiekét..

-          Nekünk is nyuszi – nevetett fel Balázs,ekkor Beni átváltott állatmódba és letámadta.

-          Azért majd telepatikusan beszéljünk – kezdett bele Flórián – Tedd a kezed a Tv-re!

-          Ne aggódjatok,még apuval lezsírozom hogy ti is eljöjjetek a mi táborunkba is – mosolyodott el Lora

-          Az jó lesz Loreál – hangsúlyozta a gúnynevet Dani

-          Magdolnám! – játszotta a vénasszony szerepet Beni

-          Rúzsa Magdi – „lol”-zott Szili míg Feri és Flórián egy Rúzsa dalt kezdtek dalolni..

-          Olyan gonoszak vagytok – dünnyögött Flóra – Nem tehetek róla,hogy ilyen gáz a második nevem. Amúgy meg Beni neked is tudom ám a titkod

-          Milyen titokról beszélsz? – hagyta abba a nevetést

-          Háát…biztos okokból tudom,hogy neked is van egy harmadik neved – kuncogott

-          Na öcsi erről elfelejtettél beszámolni – simította végig arcát Feri

-          Méghozzá ha jól tudom.. Tóth Miklós Benedek – mondta jó hangosan

-          Berényii – vágta rá Szili – A KFT én vagyok! – Beni erre elvörösödött fejét elfordította,hogy ne lássuk,de Flóra odament hozzá és hirtelen egy puszit dobott a fiú arcára. Mikink még jobban bevörösödött,ezért fejének a búbját láttuk már csak.

-          Nem hittem volna hogy megélem ezt a napot – tette ölébe kezeit Flórián mire én kérdőn néztem rá – Miklós és Magdi anyus összejön – fintorgott

Viviék bár nem jöttek velünk,mégis olyan lett volna,mintha köztünk lennének. Feri is kicsit szomorú volt hogy barátnője nem volt mellette. Bár mostanság egész jól megvannak,jó azt nem mondtam hogy nem szoktak veszekedni,de az minden kapcsolatban van.

-          Mi lett Biával? – lépett oda hozzánk Beni

-          Beszélgettünk..jó hosszú ideig – magyaráztam

-          Akkor mostmár barátok vagytok? – húzta fel a szemöldökét

-          Háát..én még nem mondanám hogy barátok vagyunk,inkább csak ismerősök!

-          Tudjátok nagyon nem szeretek búcsúzkodni – szipogott Flóra

-          Ne aggódj,Pocakkal még összehozlak – nevetett fel Flóri

-          Dani beszélhetnénk? – kérdeztem a fiútól erre ő tovább beszélgetett,ha jól tudom Amy Lee-ről hogy „ő jó csaj”. Szóval úgy állunk hogy Amy kontra Léna egy gól neki.. minek áldotta meg az Isten jó hanggal.. Úgy hogy a beszélgetést elhalasztottuk. Gondoltam,majd amikor mindenki elvonul indulás előtt,mivel nekem már csak felkell kapnom a táskát. Így mikor elment a tömeg,megfogtam Dani kezét..

-          Van egy perced?- majd abban a pillanatban megszólalt a nyomorult telefonja.

-          Bocsi,később. – intett a kezével én meg már csak azért is visszaintettem hogy engem egy kézrándulással ne intézzen el!! Aztán már nem érdekelt..kész,nem akar velem beszélni és pont. Állóhelyzetből hirtelen futni kezdtem,ugyanis a busz már nem sokára itt van,ezért elmentem Lorához,meg persze felvenni a táskámat. Megjöttek a buszok. Búcsúzás következett. A fiúk egy vállveregetéssel,és ilyen „csá” kifejezésekkel felugrottak a buszra.

-          Léna!! – sikította valaki..Bianka és Cinti volt az. Lemaradtam egy kicsit,közben Flórát előre küldtem hogy foglaljon helyet.

-          Tessék? – néztem rájuk kérdőn

-          Remélem még találkozunk – mondta Cinti

-          Ja én is – bólogatott Bia

-          Veletek meg mi van?

-          Beszéltünk Milánnal,és mindenbe belement. – mosolyogtak mint a tejbe tök

-          Annak örülök. – öleltem át őket – De kérdezhetek én valamit?

-          Mond.

-          Daninak milyen árat kellett fizetni a macimért?

-          A gitárját. Amit most vissza is adok neked..add majd oda neki.

-          Jó,úgy lesz – vettem át a tokot

-          Amúgy,nagyon szerethet ha a legértékesebb holmiját eladta.. – mire nem tudtam lemosni az arcomról azt a nagy mosolyt. A busz már csak rám várt. Ugyanott ültünk ahol múltkor. Csak annyi újítás hogy Flórián és Dani ült mögöttünk.

-          Egy kis meglepi – raktam az ölébe

-          Ezt meg honnan szerványoltad? – vette ki füléből a fülhallgatót

-          Loptam – dicsekedtem – Mindent köszi,sokat segítettél.

-          Van mit – nevetett fel.

Majd előrefordultam és néztem kifele az ablakon. Szokásos módon olvasgattam,meg pihentem. Szokásos módon szobatársam bealudt,kajával a szájában. Próbáltam felébreszteni,hogy „maradványok vannak a szádban amit lekellene nyelned” – de ez túlzottan nem hatotta meg,ha nem kelt fel..Dani hátraült Benihez mivel ő egyedült ült. Én pedig leültem Flórián mellé.

-          Léna kérdezhetek valamit? – fordult felém Flóri

-          Nem,de úgyis megkérdezed.

-          Te és Dani tényleg csókolóztatok? – körülöttünk a levegő megfagyott

-          Hát..izé..-

-          Ja  – lépett oda hozzánk Dani

-          De én nem téged kérdeztelek öcsi – mondta Flórián

-          Jó akkor máshogyan kérdezem..jelentett a számodra valami az a csók? – kócolta össze szőkés-barna haját Dániel

-          Nézd,én pontosan ezt akartam veled megbeszélni.-

-          Nem jelentett számára semmit – fejezte be a mondatot a fiú

-          Én nem mondtam ilyet – ráztam meg a fejemet

-          Ha számított volna,akkor nem keresnél kifogásokat. Flóriánnak nem szerettél volna csalódást okozni – dugta zsebre a kezét

-          Nézd,Flórián csak egy-

-          Barát akire nem barátként tekintesz. Nem veszed észre hogy Flórián is szeret? – mondta

-          Először is ne vágj a szavamba,mert különben lecsaplak! Másodszor pedig neked nem jelentett semmit az a bizonyos csók. Az volt az első alkalmam!

-          Vitéz,veled mi van?Megvesztél? – nézett rá Flórián

-          Mondok én nektek valamit. Nem érdekel egyikőtök se – álltam fel,majd felszabadult egy hely. A hátralévő időben a fiúk a hajamat birizgálták és papír galacsinokat dobáltak mindenkire..néha  komolyan azt gondolom,hogy én vagyok az egyetlen érett közülük.

Mikor leszálltunk a buszról. Legelső dolgom,Flóra felébresztése volt,majd csak utána Vadóc. Olyan nagyot nőtt ezalatt a három nap alatt! Aztán már csak arra emlékszem,hogy beleugrottam az ágyamba és minden elsötétült,ugyanis elaludtam..

11.nap

Félig van kész,holnap még befejezem az egész részt :D

Enjoy~~

Bejegyzés címe: Viszlát Holiday!!

Jegyezte: Léna

Egész este,csak kattogott az agyam. „Te jó ég! Most ezt csak álmodom vagy ez a valóság?csípjetek meg” és ezalatt az idő alatt, elhatároztam hogy beszélnem kell erről Danival..nem hagyhatom annyiban. A reggelem a szokásos módon történt..mosakodás, fésülködés és egy negyedóra után kiválasztottam a ruhámat is,amit szájhúzogatósan vettem fel,mivel a többi a mosógépben végezte. Egy laza fehér póló, amin irkafirka van és egy kék rövidnadrág megfűszerezve egy fekete színű tornacipővel és ásztálávisztá. Ezek után Lorával elmentünk a teniszpályához és egy órácskát játszottunk. Mentségemre szóljon,elég bénák voltunk. Én még csuklószorítót is vettem fel,hogy menőbbnek tűnjek de az csak a látszat volt. Miután jól kifáradtunk,amit ledolgoztunk kalóriát egy boci csokival vissza dolgoztuk. A reggeli edzés zárása képen szobatársammal,elkocogtunk a tábor „bejárati kapujáig” ahol érdekes eseményeknek lehettünk részesei. Ugyanis Bianka egyes egyedül állt a kapuban egy fiúval.

-          Nem érted meg hogy nem akarok tőled semmit? – üvöltözött a fiúval

-          Ne rikácsolj már..azt mondtad szeretsz! Te is tudod hogy még nem vagyunk kvittek. Akár akarod akár nem,tőlem nem tudsz menekülni – szívott egy slukkot a fiú

-          Hagy már békén!Menj a francba! – azzal megfordult a lány,a fiú pedig erősen megszorította a csuklóját és visszahúzta magához.

-          Nekem te ne fordíts hátat,oké? – járt el a fickó keze

Ezt mi sem néztük jó szemmel,ezért odamentünk hozzájuk.

-          Itt meg mi történt,csak nem elveszett a seprűd? – szemtelenkedett Flóra (mondjuk ezen még én is elmosolyodtam)

-          Te mit képzelsz magadról?Szállj le,Biankáról – mondtam. Közelebbről is megnéztem a hapsit. Tulajdonképpen egy 25-30 év között férfiról volt szó. Fekete napszemüveg volt rajta és hozzátartozó öltöny (tök rémisztőő) Barna haj és az előző megszólalásaiból igazi nőcsábász lehet,sőt biztos hogy az..

-          Ők meg kik? – nézett ki a napszemüveg mögül

-          Nem ismerem őket – folytatta Bianka. Mi az hogy nem ismer?! Segíteni akarunk és ez a hála L ezt nem vártam volna tőle..

-          Igazad van,senkik akik segíteni jöttek neked – vágtam rá

-          A fületeken ültök?Húzzátok már el a csíkot.Négyszemközt akarunk beszélgetni – utasított a pasi

-          Te csak ne dirigáljál,hanem menny innen- (ezt Bianka mondta)

-          Vagy szólunk a táborvezetőnek – folytatta Flóra

-          Azt mondjátok lányok hogy segíteni jöttetek az én Biankámon? Akkor most azonnal perkáljatok nekem egy milliót vagy gyertek velem helyette – vette le a szemüveget

-          Pardon? – illetődött meg Flóra

-          Már miért kellene? – kérdeztem

-          Milán,el ne merészeld mondani- csitította Bia

-          Ez a fura fazon meg ki? – csapódtak oda hozzánk a fiúk

-          Nem hagy minket békén – mondtam

-          Figyelj,nem érdekel hogy te milyen gentleman vagy,de máshol húzd a lányok agyát,ne itt. Szóval,megoldhatjuk ezt nyugodtan de férfiasan is – közölt vele Flórián. Végre egy talpraesett fiú J „”egy földre szállt angyal!!””

-          Még beszélünk..Bianka – fordított nekünk hátat ezek szerint Milán

-          Köszi Flóri. Kész segítség vagy te nekünk – öleltük át a fiút Flórával

Bia elment mellettünk,gondoltam utána megyek.

-          Hé. Egy valamit nem értek..ki ez a Milán?Honnan ismered?

-          Nem a te dolgod,van neked mivel foglalkozni – mondta

-          Lehet,de most inkább öntsd ki a szíved.. láttam rajtad hogy megijedtél.

-          Cinti bátyja..

-          Ha? – kerekedett el a szemem miközben egy padra ültünk le

10.nap - part2

 Ekkor Biankát és Cintit vettük észre,hogy sétálnak felénk.

-          Sziasztok – mondták egyszerre majd  Bianka leült Dani másik oldalára Cinti pedig Szili mellé..

-          Szia macis lány – mondta gúnyosan a lány

-          Mi? – húztam fel a szemöldökömet

-          Megtaláltuk az állatkádat – vihogott

-          Kutakodtatok utánunk?

-          Lehet.. – kereste az öngyújtóját a zsebében

-          Mi az hogy lehet?Mit csináltatok vele?

-          Kidobtuk a kukába.

-          Elment az eszed? – néztem rá mérgesen majd felálltam és elrohantam. Az a maci nekem nagyon sokat számít,apától kaptam a halála előtt.. Feltúrtam az egész szobát,de sehol semmi. Ekkor éreztem azt hogy a két lány most messzire ment. Még a kukát is feltúrtam,de nem találtam sehol. Úgy gondoltam,hogy visszaszerzem bármibe is kerüljön,ezért visszamentem hozzájuk. Dani addigra nem volt ott

-          Hova tettétek? – léptem közelebb Biankához

-          Mi?Sehova.. – színészkedett a lány

-          Ha nem adjátok vissza,szólok a táborvezetőknek – mondtam

-          És mit fogsz mondani?A macim elveszett?Nőj már fel!

-          Adjátok vissza neki vagy velünk gyűlik meg a bajotok – szakította közbe a lányt Flórián és az egész kis bagázs körém gyűlt

-          Mit adtok érte? – kérdezte pofátlanul Cinti

-          Egy büdös nagy pofot – vágta rá Beni

-          Ne engem kérdezzetek – vonta meg a vállát – Kérdezzétek Dani barátotokat

Abban a pillanatban megszólalt a telefonom,anyu volt..már pár napja nem hívott és én se őt ezért nem nyomhattam ki. A többieket otthagyva elkezdtem sétálni és hallgattam anyu örömteli hangját,hogy már nem Egyiptomban hanem Barcelonában vannak. Persze kérdezte,hogy mi újság a táborban. De nem mondhattam el,mert nem akartam ezt a kis időt is siránkozással tölteni. Majdnem egy félórán át csevegtünk,aztán megszakadt a vonal,mert lemerült a telefonom,csodás. Aztán igazán nagy kedvem se volt visszamenni,és már Flóra is jött utánam lihegve.

-          Végre megvagy. Hívtalak – mondta Flóra én pedig felmutattam a telefonomat ami kikapcsolt állapotban volt – Jaj Luki,ne szomorkodj

-          Tudom,nagy kretén lehetek,hogy a macimat keresem,de akkor is az a tárgy nekem sokat számít,mint más lánynak egy fülbevaló – biggyesztettem le a számat

-          Ne aggódj megtaláljuk. Amúgy a fiúk azon vannak hogy kiszedjék a gyanúsítottakból a mackó hollétét. Beni éppen Sherlock Holmest játszik,míg Szili Watsont. – nevetettünk fel,mert én sem bírtam ki röhögés nélkül. Elképzeltem Benit egy nagyítóval és kockás ruhában,ahogy Bianka szemébe világít a zseblámpájával.. J

-          Most mit csináljak? – néztem kérdő szemekkel Lora felé

-          Nézd,szerintem pihenjünk egy kicsit,és utána megkeressük..együtt – ölelt át

-          Oké – motyogtam azzal visszamentünk a faházunkba,kivettük a hűtőből a dobozos jégkrémet,meg két kiskanalat és azzal elindultunk a part felé. Leültünk a palló végére. Lábunkat a vízbe lógatva bontottuk fel a jégkrém fedelét és szúrtuk bele kanalainkat.

-          A kedvenceem – nyalta körbe szája szélét a barátnőm

-          Az epres-vaníliás?

-          Aha. – bólingatott

-          ÁÁ agyzsibbadást kaptam ettől a hűsítő finomságtól.

-          Me too. – nevettünk fel egyszerre és egy csomó idegig ott voltunk. Kacsáztunk,meg végül meg is fürödtünk ruhástól a vízben,mivel belelökött engem,én pedig nem hagyhattam.

Olyan öt óra táján beleuntunk az egészbe és elindultunk megkeresni a macim. Becsengettünk egy csomó helyre,még a recepciónál is kerestük,de sehol semmi..3 órán át kutattunk.

-          Haggyuk,megyünk haza – mondtam

-          Nem mehetünk haza – tárta szét karjait Flóra

-          Nem olyan fontos nekem.. ígyis Biankáéknál van.

-          Ez igaz,de akkor s hagyhatjuk félbe.

-          Flóra – néztem mélyen a szemeibe mire annyit mondott hogy „Jó” és elindultunk vissza a házba.

-          Megyek lefekszek – ásítottam egyet (a gonoszak nem voltak a házban)

-          Szerintem én is – törölte meg vizes haját egy törülközővel

Majd lefeküdtünk aludni. Abban a pillanatban ahogy letettem a fejem a párnára,kitört belőlem a sírás,és eszembe jutott apu. Nem aludtam,csak hallgattam a tücskök ciripelését,és néztem magam elé a sötét szobában. Maradtam az ágyamban,nem mozdultam és addig-addig bámultam magam elé míg nem álomba zuhantam. Azonban egy pár óra múlva arra lettem figyelmes,hogy valaki az ágyam szélén ül.

-          Te vagy az Flóra? – üvöltöttem,és közben felültem

-          Halkabban..nem,Dani – mosolyodott el a fiú és ránéztem a mellettem lévő ágyra,ahol Flóra nagyon bealudt. Lábai a párnájánál voltak,míg feje a az ágy végében..

-          Te mit- és hogyan-? – dörzsöltem a szememet

-          Az ablakon át jöttem és azért mert van nálam valami ami fontos számodra – túrt bele a hajába

-          Mi? – majd abban a minutumban előhúzta a háta mögül a macimat és az ágyam szélére helyezte. Én pedig csak ültem hosszú ideig az ágyon,nem szóltam semmit,a fiúra néztem és könnybe lábadt a szemem..

-          Dani – csordult le az arcomon egy könnycsepp,Dani pedig közelebb hajolt hozzám és hüvelykujjával letörölte az arcomról azt a magányos cseppet.

-          Ne mondj semmit – karolt át szorosan,nekem pedig nem hagyott reagálási időt. Pillanatokon belül már arcunk egymáshoz simult és megtörtént..Lukács Léna első csókja Vitéz Danitól,és éppen hogy szája az én számhoz ért..

-          SUPIDUBIDÚÚ megvagytok  – pattant ki az ágyából Flóra. Mi egyből szétröppentünk. Dani hirtelen felállt és köhintett egyet

-          Akkor sziasztok. Holnap találkozunk – intett egyet

-          Hé Dani – üvöltöttem utána,mire hátra fordult – Köszönöm – majd kiment az ajtón. Ekkor Lora ült le az ágyam szélére és bocsánatért esedezett. Az ajtó nyílt és a Biankba team vonult fel a házban.

-          Na mi van meglett? – huppant le az ágyára Cinti

-          Képzeld – mondtam

-          Akkor gondolom,tudod hogy Daninak milyen árat kellett azért fizetnie hogy a gyerekes játékodat visszakapd.

-          Te miről beszélsz? – fordultam Bianka felé,mire magára húzta a takarót és lekapcsolta a lámpáját.

-          Nektek is rossz éjszakát – legyintett egyet kezével Flóra

Egész este azon agyaltam,hogy Daninak min kellett keresztül mennie a játékszeremért..talán igazuk volt a boszorkányoknak..