Lájtos bejegyzés

Sziasztok kedves olvasóim!
Csalódást kell okoznom ugyanis,nem a következő részt hoztam (nyaralni voltam Horvátba :) de holnap az is meglesz,csak szép sorjában! Nos,az Én és a testőröm c. blogomat töröltem ugyanis,abban nem láttam sok jövőt,az első rész után kifulladtam,semmi ötletem nem volt,és szerintem nem is lett volna,hitegetni pedig nem akartam. De ezalatt a 12nap alatt elkezdtem írni egy új történetet,már csak az a kérdés hogy ez nektek is tetszene?Feleslegesen nem akarok blogod nyitni. Tehát erről a történetből egy részletet csekkolhattok még pedig itt:

Történet tömören:
Egy 24 éves nőről szól,akit Jessica James-nek (Jesy) hívnak. Eddig a szüleivel élt,ugyanis nem talált állást. Ez után egy váratlan fordulópont érkezik az életébe ugyanis egy állást kap,lakóhelyétől nem olyan távol. A nő,tehát egy gimnáziumban (Cassandra Eight High School) tanárként fog dolgozni. Csak hogy,ott találkozik egy rettentően ismerős arccal,akibe Jesy kamasz korában szerelmes volt. Ugyanakkor Jesy megkapja a 9.a osztályt,akik az iskola legzajosabb osztálya,és elég nehezen fogadják el az új osztályfőnököt,de miért?


Részlet:

- Útlevél?
-          Megvan.

-          Telefon?

-          Az is..

-          Ruhák?A telefonodat feltöltötted?Pénz van nálad?És mi van a repülőjeggyel?

-          ANYU! Ha nem vetted volna észre,én már egy érett 24 éves nő vagyok.

-          Jaj,de tudod hogy te mindig az én kicsikém maradsz. – simította végig kezét a fejem tetején

-          Igen,tudom. De akkor is!Ez egy kicsit-nagyon ciki!

-          Jó,megértettem. Gyere ide,hagy nézzem meg még utoljára az arcodat.

-          Vigyázzatok nagyon magatokra. – adtam egy-egy puszit anyunak és apunak is

-          Úgy lesz,de mond csak csokoládét raktál be az útra? – kérdezte

-          Anya!! – Anna! – mondtuk egyszerre apával

-          Tudtam hogy nem,ezért becsempésztem egy kis mogyorós csokoládét,tudom hogy nagyon szereted!

-          Éppen fogyókúrán vagyok!

-          Tegnap is azon voltál,de azért este féltizenegykor még megetted az utolsó két palacsintát.

-          Meg se kérdezem hogy honnan tudod. De most mennem kell,a repülőgép mindjárt felszáll.

-          Hát eljött ez az idő.

-          Hát igen. – ütögettem a karórám üvegét

-          Szervusz kicsikém. Hívj fel ha megérkeztél.

-          Szia,anya – intettem – Apu,te pedig vigyázz a cukroddal és ne egyél sok édesség

-          et!

Ez rád is vonatkozik Jesy! – integettek nekem én pedig felültem a repülőgépre. 

Ha szeretnéd,hogy ennek a történetnek helyet szorítsak az Élet a tábor mellett,akkor ezalatt a bejegyzés alatt pipáld ki a "wáó" nevű fület,ha ebből legalább 10 összegyűlik akkor folytatom,vagy kommentelj. Én abban is benne lennék ha ezt a történetet valakivel együtt írnám,nyitott vagyok mindenre,most ti döntötök! Hajrá! (Határidő: 2013.08.13)